Településkép, lakhatási jellemzők és társadalmi problémák
A település képe változó, a falu központjában, ahol a közintézmények is találhatóak átlagos vagy elfogadható a házak állapota, és a lakók többsége nem él mélyszegénységben. A település lakosainak nagyobb része (kb. 570 fő) azonban szegregált területen él. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat folyamatos jelenlétének és fejlesztéseinek köszönhetően a településkép és az ott élők életminősége fejlődést mutat, azonban a lakhatás területén továbbra is nagyon sok probléma jelentkezik. Nagyon sok a romos ház, és a kimondottan lebontásra ítélt ház, a lakható házakban több család és generáció él együtt. A családok nagy része a házát nem tudja tatarozni, az állagmegóvási teendőket sem tudja elvégezni. Többen elköltöztek más falvakba vagy fontolgatják az elköltözést. A megvásárolható házak között alig akad jó állapotú. A lakott lakások közül minden 10. olyan, ami nincs a vízmű-hálózatba bekötve.
A közösségfejlesztő-folyamatok prevenciós hatásainak köszönhetően a településen nem számottevő a kábítószer-használat és az uzsora jelenléte. Prostitúciót nem tapasztaltunk. Komolyabb bűnesetek nem ismertek, kisebb lopások (tűzifa, bicikli, élelmiszer) azonban előfordulnak. Az utóbbi években csökkent a településen élők támogatások iránti igénye, az önkormányzattal inkább hivatalos ügyek intézésére veszi fel a kapcsolatot a lakosság.
A település valamennyi oktatási vagy gyermekjóléti intézményét (gyerekház, óvoda, tanoda, általános iskola) a Magyar Máltai Szeretetszolgálat működteti, ahogyan az ott működő bontóüzemet is. A családok 40 %-a adomány vetőmagból műveli a kertjét, kisebb területeket megművelnek és veteménnyel beültetnek. Az állattartás nem jellemző.